Sziasztok!
Köszönöm a +1900 oldalmegtekintést és. hogy komiztatok a rész után. Tudom, hogy egy kicsit soká jött ez a rész, de remélem, hogy kárpótollak ezzel titeket!
Kellemes olvasást!
xoxo, Dodó
*Alisha szemszöge*
A reggeli készülődésem kicsit elhúzódott, köszönhetően annak, hogy negyed órát álltam a szekrény előtt, hogy mit vegyek fel. Először egy ruhára gondoltam, de a rossz idő miatt harisnyát kellett volna felvennem és a hozzáillőt pont nem találtam. Aztán az egyik új felsőmet, de rájöttem, hogy az a farmer, amivel jól mutatna Kate-nél maradt. Már nagyon ideges voltam, hogy nem tudok mibe elmenni, mikor találomra kikaptam a szürke nadrágomat és egy háromnegyedes ujjú kék felsőt. Már nem is érdekelt, hogy jól nézzek ki, egyszerűen csak el akartam indulni. Hajam szorosan összefogtam a fejem tetején, majd felvettem a hattyús nyakláncom és a fekete Conversem. Meglepő módon nem néztem ki hülyén. Pedig arra számítottam, hogy kinézetem egyenlő lesz egy hippiével.
Reggelimet a csúszásom miatt sietősen kapkodtam be, Jenna –
aki különös módon még a házban tartózkodott – csak kapkodta a fejét.
Edzőtáskám a hátsó ülésre száműztem és bepattantam az
elsőre. Hátizsákom minden zsebe kinyitva, de nem is törődtem vele, csak
ledobtam a magam melletti ülésre és indultam. A sulihoz vezető úton nem ütöttem
el senkit, és viszonylag időben értem a sulihoz. Órámra pillantottam, és
megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mert még volt egy bő negyed órám csengőig.
Becsatoltam a táskám zsebeit, majd körülnéztem. Adam autóját nem láttam, így viszonylag megnyugodtam, hogy előtte érhetek be a
terembe.
Ahogy eszembe jutott a tegnap este a szívem iszonyú tempóban
kezdett el verni és elhittem, hogy a környezetemben lévők is hallják és nem
csak én.
Sietősen letettem a táskám, és nem is foglalkoztam azzal,
hogy a matek cuccom elővegyem vagy valami ilyesmi, hanem egyből Kate padjára ültem
és hallgattam a tegnap történteket.
- És komolyan nem tudom megítélni, hogy ki a rosszabb: apám
vagy az a nő?! Nem elég, hogy Candykének szülinapja volt, apám elvárta, hogy
ajándékot vigyek és tűrjem a társaságukat egész este. Arról persze nem is
beszélek, hogy én kaptam tőlük valamit szülinapomra? Öhm, nem! Szóval elegem
van ebből a családból! Anyával moziba mentünk volna, de az a szemét nő még abba
is belerondított. Komolyan, ha ezeknek egyszer gyerekük lesz, remélem, hogy
leszállnak rólam… - dühöngött Kate, bár érthetően. Köztudott, hogy már mióta
ezt a filmet várja, erre berendelik szülinapozni.
Hirtelen az ütő is megállt bennem, mert a fiúk nekiálltak a „Áh,
megjött már Adam is!” vagy „Hé, Adam videójáték visszavágó?” ordibálásokkal,
így biztosra tudtam, hogy a teremben van.
Kate az ajtó felé pillantott, majd rám és elmosolyodott.
- Nem tudnál úgy tenni, mint aki nem tud semmiről –
suttogtam neki halkan.
- Tudnék, de nem akarok – lökte fél vállról, és már kiáltotta
Adam nevét, majd integetni kezdett neki. Kinyírom
ezt a csajt!
- Hali, csajok! – mosolygott Adam, és először rám majd
Kate-re nézett. Szeme színe megegyezett a felsőmével, és ahogy azokkal nézett
rám, rögtön elpirultam és a tegnap este meg a majdnem csók jutott eszembe.
- Szia – mondtuk egyszerre a barátnőmmel.
- Komolyan azt hittem, hogy elkések. Pedig a matekot soha
nem hagynám ki – fintorgott, mire egyből nevetni kezdtem.
- Apropó, matek! Adam tudsz segíteni a háziban? – kérdezte Kate
én pedig mosolyogva óvatosan megütögettem Adam vállát, ezzel jelezvén, hogy sok
sikert.
Még a saját padomnál is hallottam a sóhaját a magyarázat
közben, amin jót nevettem. Elővettem a felszerelésem, és még nem kezdődött el
az óra, küldtem Ben-nek egy üzit, hogy el ne késsen, mert fontos próba lesz.
Adam nem sokkal csengő után leült mellém, és az arca nyúzott
volt.
- Lefárasztott? – mosolyogtam. Elröhögte magát, majd
bólogatott.
Matek óra közepén egy cetli esett rá „véletlenül” a
füzetemre. Kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott. A tanár felé lestem, hogy
nem néz-e és kinyitottam a papírt.
Mit szólsz a szombathoz?
Ajkaimat mosolyra húztam és körmölni kezdtem a válaszomat:
Tökéletes :)
Visszasöpörtem neki, majd nem sokkal később újra hozzám
került. Ohh, az
lesz ;)
Fejemet fogva nevettem el magam, majd visszafordultam a
füzethez. De az agyam nagyon nem a matek körül forgott. Ezer és ezer kérdés
merült fel bennem, amiket legszívesebben már kiböktem volna neki, de tartottam
magam…


Mikor a többiek bejöttek, neki álltunk közösen is bemelegíteni, hogy ne történjen semmi baleset. Segítettünk egymásnak, és még a fiúk is jótékonykodtak ez erejükkel, hogy kellően belegyünk nyújtva. Gondolom, hogy unatkoztak, mert a csoportosba csak lányok táncolunk, így nekik várniuk kell míg el nem kezdődik a hip hop próba. Ahová szintén hivatalos vagyok, mert az egyik lány kiiratkozott a NYDC-ből, mert elköltöztek, ami elég rosszul érintette a csapatot, hisz el sem köszönt, se semmi.
Koreográfus az igazgatóval a nyomában pontban négykor besietett a terembe, majd a fiúkat átültette a terem másik végébe, majd leültek a dirivel egy-egy székre és elindították a zenét.
Mind a heten beálltunk a helyünkre és a már betanult koreográfiát kezdtük el táncolni.
Nem mertem az előadás alatt a tanárokra nézni, mert féltem, hogy az arcuk valami olyanról árulkodik majd, hogy nem tetszik nekik és akkor tuti, hogy az összes kedvem elment volna az egésztől, így csak a lányokra koncentráltam.
A végénél kénytelen voltam a felnőttekre nézni, akik pokerarccal ültek, majd mikor a zene elhallgatott, felálltak.
- Lányok, megmondom, hogy egészen meglepődtem. Úgy gondolom, hogy megállná a helyét a megmérettetésen, de csak akkor lehet sikeres az előadás, ha minden erőtöket beleadjátok, és egyszerre csináljátok. Ezért nehéz ennyi embernek egyszerre táncolnia, mert oda kell figyelni a többiekre, hogy senki ne maradjon le, és ha valaki siet, vagy lemarad, akkor az egész rossz. Vihetitek a felvételire, vagyis semmi hiba ne essen bele élőben! - csend volt a teremben, és csak az éles hangja törte a levegőt. Amint távozott felsóhajtottunk. Fiúk megtapsoltak minket, és kezdtem elhinni, hogy nem is olyan gáz lesz a felvételi...
Koreográfus az igazgatóval a nyomában pontban négykor besietett a terembe, majd a fiúkat átültette a terem másik végébe, majd leültek a dirivel egy-egy székre és elindították a zenét.
Mind a heten beálltunk a helyünkre és a már betanult koreográfiát kezdtük el táncolni.
Nem mertem az előadás alatt a tanárokra nézni, mert féltem, hogy az arcuk valami olyanról árulkodik majd, hogy nem tetszik nekik és akkor tuti, hogy az összes kedvem elment volna az egésztől, így csak a lányokra koncentráltam.
A végénél kénytelen voltam a felnőttekre nézni, akik pokerarccal ültek, majd mikor a zene elhallgatott, felálltak.
- Lányok, megmondom, hogy egészen meglepődtem. Úgy gondolom, hogy megállná a helyét a megmérettetésen, de csak akkor lehet sikeres az előadás, ha minden erőtöket beleadjátok, és egyszerre csináljátok. Ezért nehéz ennyi embernek egyszerre táncolnia, mert oda kell figyelni a többiekre, hogy senki ne maradjon le, és ha valaki siet, vagy lemarad, akkor az egész rossz. Vihetitek a felvételire, vagyis semmi hiba ne essen bele élőben! - csend volt a teremben, és csak az éles hangja törte a levegőt. Amint távozott felsóhajtottunk. Fiúk megtapsoltak minket, és kezdtem elhinni, hogy nem is olyan gáz lesz a felvételi...