Oldalak

2014. május 24., szombat

03. Ez velem történik?

Sziasztok!
Itt is van az új rész, igaz kicsit soká hoztam, de a középiskola elszívta az összes erőmet... Na, de mindegy is! Az új rész megírásában egyik nagyon jó barátnőm Lana ösztönzött. Köszönöm neked, Csajszi!
Kellemes olvasást!
UI: Sajnálom, hogy ez ilyen rövid lett, de amint jön a nyári szünet sűrűbben fogok új és hosszabb részeket hozni. Ezer csók! :*

Én és Ben követtük Ms. Roberts-et a szűk folyosón és hallgattuk a cipője sarkának koppanását a fényesre lakkozott padlón. Nem mertünk megszólalni, nem csak azért, mert illetlenség lett volna; hanem én magam, nem is tudtam volna mondani. Még mindig nem hiszem el, hogy mi táncolhatjuk a szólót. A boldogság miatt forrt a vérem és legszivesebben mindenkit ölelgettem volna. Ám a "Szorítsuk a világot a karjaink közé" terv még váratott magára legalább kettő óra hosszát. A terem, amibe mentünk semmiben nem különbözött az előzőktől, de mégis más volt. A falak fehér színűek, a padló remek minőségű lakkozott parkettából volt és persze ott volt az a hatalmas tökör is, ami nem hiányozhatott volna. Elég újnak és felavatattatlannak tűnt. Na ezen változtatunk! A terem közepén álltunk, előttünk Ms. Roberts alaposan megnézett minket, mintha soha nem látott volna nyolc év alatt. Mikor már ott álltunk vagy öt perce, és kezdett az egész kellemetlen lenni, csak összecsapta a kezét, és az ablakhoz sétált. Bukóra kinyitotta, sóhajtott egyet, és még mindig hátat fordítva nekünk beszélni kezdett.
- A mai munkátok nagyon meggyőzött arról, hogy igenis jól döntöttem tegnap este! Ben, nagyszerű volt minden mozdulatod. Látszott benne, hogy mennyire is értesz ehhez az egészhez. Úgy fogtad Alisha-t, mintha attól félnél, hogy elveszik tőled, és ez tökéletesen illett a dalra, amire mozogtatok. Alisha, te egyszerre voltál kecses, gyönyörű és erős. Pont erre a kisugárzásra van mindkettőtöktől szükségem a további munkánk során. Nagyon rég tanítottam már ilyen korúakat, mert rendszerint a felnőtt részlegen tanítok, de most úgy éreztem, hogy ideje a kezembe vennem a jövőtöket! Nagy esélyetek van bejutni a felnőtt táncosokhoz, de ahhoz az kell, hogy minden energiátokat munkába öljétek! A Halloween-i mérkőzésre tökéletes koreográfiát kell megtanulnotok, és előadni, ugyanis a szóló kategória az egyik legnagyobb érdeklődéssel rendelkező kategória. Minden második nap próba lesz, és ha nem haladunk az ütemterv szerint lehet, hogy be kell jönnünk hétvégén is. Erről majd később értesítenek titeket. Nos egy nagyon összetett koreográfiát találtam ki. Úgy gondoltam, hogy P!nk egyik számára, a Just give me a reason-ra tökéletesen lehetne táncolni, ezért arra ki találtam egy tökéletes koreográfiát! Először a bonyolultabb részeket tanítom meg majd a könnyebbeket! Kezdjünk is neki!
Este hétig csak a próbával telt az idő. Persze ezt egyáltalán nem volt baj, de teljesen kimerültem. Csak arra vártam az autómban ülve, hogy hazaérhessek és egy forró fürdőt vehessek. Persze utána egyből nekikezdek a tanulásnak, szóval nem fogok unatkozni. Különösebben nem is izgat, hogy sokáig kell tanulnom, mert előtte azt tehettem, amit mindennél jobban szeretnék: táncolni. És ez így van rendjén, megvan a napi rutinom és hozzászoktam már.
A házunk elé leparkolva észrevettem, hogy sötét van bent, tehát egyedül leszek. Jenna néni általában késő estéig dolgozik; de szereti csinálni, szóval nem szólok bele.
Kiszálltam az autóból és az összes táskámat a vállamra dobva elindultam be a házba. Miután sikeresen kinyitottam a zárat, szinte bezuhantam a sok csomaggal. Letettem mindet az ebédlő padlójára, majd elindultam fel a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom, hadd melegedjen be még letusolok, majd átrobogtam a saját fürdőmbe, és levettem a ruháimat. Beálltam a zuhany alá, és hagytam, hogy a testem áztassa a víz.
Mikor kész voltam a tisztálkodással és felcipeltem az emeletre a táskákat, leültem a laptopom elé, hogy begépeljem a holnapi irodalom beadandót. Választani kellett egy drámaírót, és annak az egyik főbb művéről kellett beszélni. Épp William Shakespeare Rómeó és Júlia-jának az utolsó mondatát írtam, mikor csipogni kezdett a skype. Azonnal rákattintottam. Egy ismerős felkérés volt, Adamtól. A gyomrom remegni kezdett, majd hatalmas vigyor kíséretében rámentem a "Felvétel a listába" gombra. Gyorsan elmentettem a dolgozatot, majd mikor az utolsó lapot nyomtatta a nyomtató, videó hívásom érkezett. Gyorsan végignéztem magamon. Régi FOB póló, egyszerű rövidnadrág, és felkötött haj... Na, egy életre elveszem a kedvét, hogy rám nézzen! Elfogadtam a hívást, majd vártam, hogy megjelenjen az arca a képernyőn. A szívem olyan hangosan dobogott, hogy fogadni mertem volnará, hogy hallja. Ekkor láttam meg a két gyönyörű kék szemét a gépemen.
- Szia! Nem zavarlak? - kérdezte. DEHOGY!!!
- Szia! Nem zavarsz. Mizujs? - kérdeztem
- Azon gondolkodtam, hogy kölcsön tudnád adni nekem néhány füzetedet? Nem szeretnék nagyon lemaradni az anyaggal - magyarázta.
- Igen, persze odaadom - feleltem, miközben a beadandómat beleraktam egy mappába és odébb dobtam. Eközben ő távolabbra rakhatta a kamerát, mert mostmár nem csak a fejét, hanem többet is láthattam belőle. Ugyanolyan FOB pólója volt, mint nekem - Klassz a pólód! - mondtam nevetve.
- Jah, igen! Egy olyan boltban vettem ahol mondták, hogy ebből csak egy példány készült - szállt be a játékba és mosolygott.
- Hát nekem nagyon tetszik. Kár, hogy nincs ilyen több a világon! - tettetett szomorúságot mutattam, majd tovább nevettem halkan, miközben húzogatni kezdtem lefele az én ugyanolyan felsőmet.
- Ne búslakodj, majd egyszer kölcsönadom! - mondta, mire én csak a fejemet fogva nevettem.
- Szavadon foglak! - mosolyogtam. Eltudtam képzelni milyen szép látvány lehettem így este 11 órakkor...
- Mért nem alszol még? - kfordította komolyra a szót.
- Hát nemrég tanultam meg, és még nem vagyok álmos - magyaráztam. Nem terveztem egyenlőre a táncolásról beszélni neki, az még túl korai lenne.
- Este szoktál tanulni? - vonta össze a szemöldökét. Istenem, még ilyenkor is úgy néz ki, mint egy Adonisz..
- Igen, általában, mert ilyenkor...
- Jobban fog az agyad! - fejezte be helyettem a mondatot - Tudom, nekem is. Ezért vagyok én is az éjszaka embere. Figyelj csak, holnap milyen óráink lesznek?
- Első óra rajz, majd matek, tesi, irodalom, biosz és kettő töri.
- Kettő töri? Jaj, ne már...- mondta. Na igen ezzel egyet értettem. Utáltam a törit, mert a tanár mindenről magyarázott csak a történelemről nem.
- Nyugi, egész órán alvás lesz, mert a tanárnő nem igazán figyel az osztályra, és nem a történelemről beszél, hanem mindig valami hülye témával jön, és az óra végéig a tanári asztalt nézi. Tehát semmi értelme - hihetetlenkedve nevetni kezdett - Várj egy kicsit!- mondtam mikor hallottam, hogy kopognak az ajtómon. Kicsit lejjebb hajtottam a gépem, majd hátat fordítottam az asztalnak. Jenna néni jött be a szobába.
- Szia, Kincsem! Hogy hogy még fent vagy?
- Csak skypeolok! - mondtam, miközben megölelt.
- Minden rendben volt ma? - kérdezte. Mikor bólintottam, és nem kezdtem bele az ömlengésbe, akkor már kapcsolt, hogy valószínű, hogy az az ember, aki a vonal túlsó végén van, nem tud semmiről. Így mondta, hogy majd reggel beszélünk, jó éjszakát kívánt, majd kiment a szobából. Sóhajtva visszafordultam majd felnyitottam a laptop tetejét.
- Itt vagyok, bocsi - mondtam mosolygva.
- Szülőinvázió? - kérdezte.
- Igen, lehet úgyis mondani - értettem vele egyet.
- Bocsi, de most mennem kell! - mondtuk teljesen egyszerre. Erre kitört belőlünk a nevetés, majd mindketten egyet értettünk abban, hogy késő, van ideje ágyba menni, és Adamnek, meg meg kell keresnie a töri könyvét. Szóval elköszöntünk és leléptünk skyperól. Nem kellett kettő perc már az igazak álmát aludtam.
Másnap szinte repültem az iskola felé. Vagyis repültem volna, de reggel hatkor csak nem ülhetek ott. Így aztán lassan felöltöztem, majd lekullogtam a konyhába és közben a hajam kötöttem össze. Meg sem lepődtem mikor üzenetet láttam a pulton. "Alisha! Sajnálom, hogy nem tudtunk beszélni. Délután igyekszem haza és elmehetnénk vásárolni. Jó tanulást! Pusz"
Komolyan mondom, hogy a nagynénikém egyszer beleőrül a munkájába. A levelet a pulton hagytam, majd összepakkoltam és elindultam az iskolába. Épp, hogy leparkoltam egy másik autó jött be mellém. Volkswagen Touareg márkájú autóból Adam igyekezett felém. Az ő kocsija ezerszer jobb volt, mint az én kis kicsikém.
- Jó reggel! - köszönt - Új autó? - vonta fel a szemöldökét.
- Jaj, dehogy. Csak a tegnapi nem az enyém volt, mert az enyém a szervízben volt, de már készen lett! - mondtam el gyorsan, majd reméltem, hogy megértette amit mondtam.
- Áh, értem. Csak nem egy baleset? - kérdezte, mikor indultunk be az iskolába. Erre aztán elkezdtem neki mesélni az "Alisha vs. őz" történetet. Nevetve értünk be az osztályba, ahol szokatlan csend fogadott minket. Két lány volt bent, akiktől megtudtuk, hogy a fiúk valami oltári nagy baromságra készülnek, ezért nincsennek a teremben.
Lepakkoltunk a helyünkre, majd odaadtam Adam-nek a füzeteket, és vártuk a csengőt. Már javában tartott az óra, de a tanár sehol nem volt. Folyton a fiúkat kémlelük, hogy megtudjuk mit is követtek el, de csak csendben mosolyogtak. És így telt el az óra, tanár nélkül. Szünetben a fiúk egyből rohantak a folyósóra; de nekünk még mindig fogalmunk sem volt arról, hogy mit csináltak ezért követtük őket. Mentünk utánnuk a narancssárga folyosón, majd megálltunk a rajz szertárnál. Belülről erős dübögés és ordibálás hallatszott.
- Segítség! Kérem valaki engedjen ki. Itt egy pók! Kérem, valaki! - hallottuk belülről, ahol ezek szerint a rajz tanár köztött egy pókkal. Tudtuk, hogy az a pók nem véletlenül került oda; így mosolyogva ott hagytuk a fiúkat. Elindultam vissza a terembe, mikor mellém értek a lányok.
- Alisha, nagyon virulsz ma! - mosolygott Kate.
- Figyelj, ennyi hülye mellett...- mutattam hátra a fiúkra. Csak forgatták a szemüket, nem hittek nekem - Képzeljétek, szólót táncolok a felvételin! - mondtam, mire elkezdtek kérdezősködni.
Matekon kikapcstuk a dogát, ami Adam segítségével ötös lett, de szegény Kate csk egy 1/2-et tudott összeszedni.
- Alisha, mehetnék holnap korrepetálásra hozzád? - kérdezte szünetben.
- A holnap az nem jó, programom van - válaszoltam, mire Adam szeme felcsillant.
- Kate, és ha én segítenék neked matekból? - csatlakozott a beszélgetéshez.
- Okés, nekem az is jó! - megvonta a vállát és ott hagyott minket.
- Remélem nem baj - érdeklődött Adam.
- Persze, hogy nem. Sőt! - néztem rá. Kék szemeitől, meg a szőke hajától, egyszerűen kivoltam - Egyszer majd meghálálom! - majd bementem a lány öltözőbe. Átvettem a testnevelés felszerelést,majd elindultam a terembe. Ha eddig nem voltam oda Adam kinézetéért, akkor most tuti. Egyenmelegítő volt rajta, és a fehér póló csak úgy tapadt az izmaira. Le kellett sütnöm a szemem, mert olyan zavarban voltam. Végre az egész osztály megtalálta a tornatermet, így a tanár ismertette velünk a mai óra feladatát: játék. Mindenki egyből boldog lett, hogy nem kell köröket futni, meg ilyenek. A hatalmas tornatermet kettő részre osztottuk, így kettő játékot is lehettett játszani. Én inkább a focit választottam, mint a kézilabdát, úgyhogy mentem a fiúk után. Egyszer egy kéz fogta meg a vállam. Adam. Mosolyogva néztem rá.
- Szóval foci, hümmm?
- Jah, ez a sport megy egyedül. Szóval...
- Akkor itt az idő meghálálni, hogy segítek Kate-nek; mégpedig úgy, ha az én csapatomba leszel. Benne vagy? - Ez most komoly?? JUJJJ!!!!

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jól írsz és a történnet is jó eddig. Siess kövivel
    Pusszy D.

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Jaj, nagyon örülök, hogy írtál és köszönöm!
    Az új csak a nyári szünetbe jön, de sietek vele. Puszi

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó..az írásod és a történet is...:)

    VálaszTörlés