Köszönöm a visszajelzéseket, miszerint ne töröljem a blogot!
Ennek megfelelően hoztam egy új részt, ugyan kicsit rövidebb, mint a megszokott, de még vissza kell rázódnom...
Remélem, hogy tetszeni fog, és kapok valamilyen komit vagy pipát.
Xoxo, Dodó
Miután beálltam Adam csapatába, a többi csapat tagjai felháborodottan vették tudomásul: elkeltem.
Választott még pár embert, majd elkezdődött a harc.
Beálltam a kapuba, mert az újonc szerint, nézem először a profikat. Egy percünk volt a válásig, és vesztésre álltunk, míg én bosszúból beengedtem pár gólt.
- Alisha. Ez valami vicc? - kérdezte Adam, aki nagyon jól tudta, hogy mit miért csinálok.
- Ezt én is kérdezhetném! Nem kellett volna ilyen közel engedni őket - hecceltem tovább.
- Oké. Cseréljünk! Be tudsz lőni egy perc alatt legalább kettő gólt? - kék szeme csak úgy csillogott.
- Természetesen! - mosolyogtam. Elindult számomra is a játék, majd őrült módra kezdtem el cselezni az ellenfelet. Pillanatok alatt bent volt az első gól. Felhúzott szemöldökkel és mosolyogva néztem a kapuban álló szőkeségre. Elismerően tapsolt, mire én meghajoltam. Nevetni kezdett, de viszonozni már nem tudtam, mert a labda újra a pályán volt. Másodjára nehezebb volt pontot szereznem, mert a másik csapat igencsak felébredt és igyekeztek megszerezni a labdát.
Máskor is elég jól focizok, de ma valahogy formámban voltam, és csak úgy suhantam a pályán a labdával a lábam mellett. Sikeresen megvolt a második is. A pálya köré a kézilabdások is odagyűltek, figyelvén , hogy sikerül-e 32 másodperc alatt megverni a többieket. A másik csapat sugdolózni kezdett, ami tudtam mire vezet. két oldalról jönnek rám. Régebben mindig velük voltam, jól ismertem a taktikát, és azt is okosan kiterveltem, mit fogok csinálni.
A sípszó hallatán a labdát Adamnek passzoltam, mikor láttam, hogy jönnek felém több oldalról. Előrementem a kapuhoz, és vártam, hogy belőhessem a nyertes gólt, mert a csapatunk többi tagja eléggé le volt fárasztva az eredménytelen 4 percnek köszönhetően.
Adam felrúgta a levegőbe a labdát, amit fejjel levettem, majd miután kaptam egy kis fej sérülést, tovább passzoltam Joenak, ő pedig sikeresen bejutatta a hálóba.
Őrült nagy őrjöngés tört ki, ami tőlünk jött. Fél percig pacsizgattunk, meg kiabáltunk, de ahogy az ofőt megláttuk egyből elhallgattunk.
Mit keres ő itt, mikor tesi óra van?
- Sziasztok, gyerekek! Jót játszatok? - nem akartam már mondani neki, hogy mi már nem játszunk, hanem komoly módon harcolunk egymás ellen az életünkért - Adam, látom beilleszkedtél! - Adam zavartan bólintott - Szóval, megérkezett az új osztálytársatok és szeretném ha vele is kedvesek lennétek, igazán kedves - egy srác jött be a tornateremben, de a többiek fejétől nem láttam semmit.
- Dean Parker - az ütőér megállt bennem egy pillanatra. Stop! Stop emberek! Én már hallottam ezt a nevet. Közelebb dulakodtam magam, majd megláttam egy nagyon jól ismert embert. Mosolyra futott a szám, és reméltem, hogy minél hamarabb meglát és megismer. Mikor mindenki köszöntötte rápillantott és az arcán lehetett látni, hogy leesik a kép neki.
- Alison? - kérdezte. Bólintottam, majd odajött és megölelt.
- Mi tartott ilyen sokáig? Azt hittem hamarabb visszajössz! - öleltem meg.
- Késett a gépem - poénkodott. Mindenki kérdő tekintettel nézett ránk, így kicsit eltávolodtunk egymásról. Nincs köztünk semmi, mert a legjobb barátom volt, még le nem lépett Párizsba. Mindegy...
A tesitanárt nem érdekelte, hogy új diák van, közölte, hogy kezdődik a második forduló, és mivel mi nyertünk, mi maradunk a pályán. Az egyik srácot beállítottuk a kapuba, mi pedig tartva az ellenség erejétől igyekeztünk gyorsan vezetni a labdát.
Ebben a körben, már mindenki ki volt nyúlva, engem is többször ellöktek, egyszer pedig a padlón végeztem, Adam meg úgy szedett össze.
Mire irodalomra beestünk mindenki úgy nézett ki, mintha szaunázott volna: vörösen.
Az irodalom tanárnő rettentően ideges lett a kinézetünk miatt, mert azt hitte, hogy nagyon beteg lett az egész osztály, így elindult keresni egy nővért, hogy nézzen meg minket.
Mire a töri óra elkezdődött, minden tanár lehúzta az energiáinkat a hülyeségeivel.
Így csak feküdni tudtam a padon, és csak akkor mozdultam meg, mikor Adam egy papírt csúsztatott elém.
Ismeritek egymást? - tipikus fiús betűk voltak, amiket olvasván felemeltem a fejem és értetlen fejet vágtam. Dean felé biccentett a fejével, aki a tőlem bal oldalon lévő oszlopban közvetlen mellettem ült.
Mosolyogva fogtam meg a piros tollam és körmölni kezdtem: Aha. Hat és fél éve a legjobb barátok voltunk, de aztán elköltözött Párizsba...
Elécsúsztattam, és néztem az arcát, hogy mosolyra mozdul. Elolvasása után megint írni kezdett.
Á, értem. A tanár elaludt? Hogy válaszolni tudjak a kérdésére felnéztem a lapból és a tanári asztal felé pillantottam. A tanárnő hátra dőlt a széken, feje lehajtva és szokatlan csend vette körül. Halkan felkuncogtam.
A levelezésnek abbamaradt, mert a fiúk is észrevették az alvó mormotát és kihasználva a helyzetet elrakták a töri felszerelését a folyosóra, majd dobálgatni kezdték. Fedezékbe vonultam, hátra mentem Kate-ékhez, mert itt tuti nem találhat el egy radírdarab sem.
Csengőkor aztán felriadt és értetlenül nézett végig az addigra már csendben üllő osztályon.
A suli további része eseménytelenül telt. Nem zártak be egy tanárt se, senki nem aludt el...
Dean azt mondta, hogy este átjön, így lefirkantottam a címem egy papírra, és már ott sem voltam, siettem haza, hogy több időt lehessek Jenna nénivel.
A felhajtóra érve örömmel vettem tudomásul, hogy már itthon van. Mosolyogva szedtem ki a táskám, majd siettem is fel a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, majd bekiabáltam a házba:
- Megjöttem! - sarokba vágtam a cuccom és mikor előjött a ház valamely részéből odaszaladtam és megöleltem.
- Mehetünk? - kapta le a táskáját a pulról.
- Aha - bezárkáltam, majd beszálltam mellé a kocsiba, ő meg elindult a közeli plázába.
Miután sikerült helyet találnunk, felmozgólépcsőztünk a kedvenc üzletünkbe.
- Szóval, mi történt mostanában? - bújt ki egy rakás vállfa mögül.
- Hát jött két osztálytársunk. És képzeld, ki az egyik! - érdeklődő pillantást kaptam, mire alig bírtam visszafogni magam - Dean.
- És felismert? - bólintottam, mire elismerő pillantásokat kaptam - Nézd csak ez jól állna neked! - egy kék ruhát húzott ki, majd a kezembe nyomta, hogy próbáljam fel.
Besiettem az öltözőfülkébe, majd a ruhákat lekapkodtam magamról, és felvettem a kéket.
Ám amikor kinyitottam, hogy megmutassam Jenna néninek, nem ő állt ott, hanem Adam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése